A teszteket az SDLC-hez való hozzáadásuk vagy a részletességük alapján csoportosítjuk. A tesztelésnek általában négy szintje van: egységtesztelés, integrációs tesztelés, rendszer tesztelés és elfogadási teszt. A tesztelési szintek célja, hogy a szoftveres tesztelést szisztematikussá tegye és könnyen azonosítsa az összes lehetséges tesztesetet egy adott szinten.
Sokféle tesztelési szint létezik, amelyek segítenek ellenőrizni a szoftver tesztelésének viselkedését és teljesítményét. Ezeket a tesztelési szinteket arra tervezték, hogy felismerjék a hiányzó területeket és a fejlesztési életciklus-állapotok közötti egyeztetést. Az SDLC modellekben jellemző szakaszok vannak, mint például a követelmények összegyűjtése, elemzése, tervezése, kódolása vagy végrehajtása, tesztelése és telepítése. Mindezek a fázisok végigmennek a szoftver tesztelési szintjén.
A tesztelés szintjei
A szoftvertesztelés során főként négy tesztelési szint létezik :
- Egység tesztelése : ellenőrzi, hogy a szoftver-alkatrészek megfelelnek-e a funkcióknak, vagy sem.
- Integrációs tesztelés : ellenőrzi az adatáramlást egyik modulról a másikra.
- Rendszer tesztelés : kiértékeli a tesztelés funkcionális és nem funkcionális igényeit.
- Elfogadási teszt : ellenőrzi, hogy egy specifikáció vagy szerződés követelményei teljesülnek-e a szállítás során.
Ezen tesztelési szintek mindegyikének sajátos célja van. Ezek a tesztelési szint értéket adnak a szoftverfejlesztés életciklusának.
1) Egység tesztelése:
Az egység a rendszer vagy az alkalmazás legkisebb tesztelhető része, amelyet össze lehet állítani, tetszeni lehet, betölteni és futtatni. Ez a fajta tesztelés segít az egyes modulok külön-külön történő tesztelésében.
A cél a szoftver egyes részeinek tesztelése elválasztással. Ellenőrzi, hogy az alkatrész megfelel-e a funkcióknak, vagy sem. Ezt a fajta tesztelést a fejlesztők végzik.
2) Integrációs tesztelés:
Az integráció kombinációt jelent. Például ebben a tesztelési szakaszban különböző szoftvermodulokat egyesítenek és csoportként tesztelnek annak biztosítására, hogy az integrált rendszer készen áll a rendszer tesztelésére.
Az integrált tesztelés ellenőrzi az egyik modulból a másik modulba irányuló adatáramlást. Ezt a fajta tesztelést tesztelők végzik.
3) Rendszer tesztelés:
A rendszer tesztelése teljes, integrált rendszeren történik. Lehetővé teszi a rendszer megfelelőségének ellenőrzését a követelményeknek megfelelően. Megvizsgálja az alkatrészek teljes kölcsönhatását. Terhelés, teljesítmény, megbízhatóság és biztonsági tesztek.
A rendszer tesztelése leggyakrabban az utolsó teszt annak ellenőrzésére, hogy a rendszer megfelel-e a specifikációnak. Kiértékeli mind a funkcionális, mind a nem funkcionális tesztigényt.
4) Elfogadási teszt:
Az elfogadási teszt egy teszt, amely annak megállapítására szolgál, hogy a specifikáció vagy a szerződés követelményei teljesülnek-e a szállítás során. Az elfogadási tesztet alapvetően a felhasználó vagy az ügyfél végzi. Más részvényesek azonban bevonhatók ebbe a folyamatba.
Egyéb tesztelési típusok:
- Regressziós teszt
- Buddy Testing
- Alfa tesztelés
- Béta tesztelés
Következtetés:
- A szoftvertesztelés szintje egy olyan folyamat, amelyben egy szoftver / rendszer minden egységét vagy alkatrészét tesztelik.
- A rendszer tesztelésének elsődleges célja annak értékelése, hogy a rendszer megfelel-e a meghatározott igényeknek.
- A szoftverfejlesztésben a tesztelés négy fő szintje az egység tesztelése, az integráció tesztelése, a rendszer tesztelése és az elfogadás tesztelése.