C Változó, adattípusok, konstansok

Tartalomjegyzék:

Anonim

Mi az a változó?

A változó egy azonosító, amelyet valamilyen érték tárolására használnak. A konstansok a végrehajtáskor soha nem változhatnak. A változók változhatnak a program végrehajtása során, és frissíthetik a benne tárolt értéket.

Egy változó több helyen is használható a programban. A változó nevének értelmesnek kell lennie. A változó célját kell képviselnie.

Example: Height, age, are the meaningful variables that represent the purpose it is being used for. Height variable can be used to store a height value. Age variable can be used to store the age of a person

Először egy változót kell deklarálni, mielőtt valahol a programon belül használnánk. A változó neve karakterek, számjegyek és aláhúzások felhasználásával jön létre.

A következő szabályokat kell betartani a változó létrehozása során:

  1. A változó neve csak karakterekből, számjegyekből és aláhúzásból állhat.
  2. A változó neve nem kezdődhet számmal.
  3. A változó neve nem tartalmazhat szóközt.
  4. A változó neve nem állhat kulcsszóból.
  5. A „C” a kis- és nagybetűk különbözõ nyelv, ami azt jelenti, hogy az "age" és az "AGE" nevû változó különbözik egymástól.

Az alábbiakban bemutatjuk a „C” program érvényes változóneveinek példáit:

height or HEIGHT_height_height1My_name

Az alábbiakban bemutatjuk a „C” program érvénytelen változóneveinek példáit:

1heightHei$ghtMy name

Például deklarálunk egy egész_változós változót és hozzáadjuk a 48 értéket:

int my_variable;my_variable = 48;

Egyébként deklarálhatjuk és inicializálhatjuk (kiindulási értéket rendelhetünk) egy változóhoz egyetlen utasításban:

int my_variable = 48;

Adattípusok

A „C” különféle adattípusokat kínál, hogy a programozó számára könnyen kiválaszthassa a megfelelő adattípust az alkalmazás követelményeinek megfelelően. A következő három adattípus van:

  1. Primitív adattípusok
  2. Származtatott adattípusok
  3. Felhasználó által definiált adattípusok

Öt elsődleges alapvető adattípus létezik,

  1. int az egész adatokra
  2. char a karakteradatokhoz
  3. úszó lebegőpontos számokhoz
  4. kettős kettős pontosságú lebegőpontos számokhoz
  5. üres

A tömb, függvények, mutatók, struktúrák származtatott adattípusok. A „C” nyelv a fent említett elsődleges adattípusok bővebb változatát biztosítja. Minden adattípus méretben és tartományban különbözik egymástól. Az alábbi táblázat az egyes adattípusok méretét és tartományát mutatja.

Adattípus Méret bájtban Hatótávolság
Char vagy aláírt char 1 -128 és 127 között
Aláíratlan char 1 0-tól 255-ig
int vagy aláírt int 2 -32768 - 32767
Aláíratlan int 2 0-tól 65535-ig
Rövid int vagy Unsigned short int 2 0-tól 255-ig
Aláírva rövid int 2 -128 és 127 között
Long int vagy Signed long int 4 -2147483648 - 2147483647
Aláíratlan hosszú int 4 0-tól 4294967295-ig
úszó 4 3.4E-38-tól 3.4E + 38-ig
kettős 8. 1.7E-308-tól 1.7E + 308-ig
Hosszú kettős 10. 3.4E-4932 - 1.1E + 4932

Megjegyzés : A C-ben nincs logikai adattípus.

Egész adatok típusa

Az egész nem más, mint egész szám. Egy egész adattípus tartománya gépenként változik. Az egész adattípus szokásos tartománya -32768 és 32767.

Egy egész szám általában 2 bájt, ami azt jelenti, hogy összesen 16 bitet fogyaszt a memóriában. Egy egész szám 2 bájt memóriát igényel. Az egész típusú adattípus tovább osztható más adattípusokra, például rövid int, int és hosszú int.

Minden adattípus tartományonként különbözik, annak ellenére, hogy az egész adattípus-családhoz tartozik. A méret nem változhat az egész család minden adattípusánál.

A rövid int legtöbbször kis számok tárolására szolgál, az int átlagosan nagy egész értékek tárolására, a hosszú int pedig nagy egész értékek tárolására szolgál.

Ha egész szám adattípust akarunk használni, akkor az int elé be kell helyezni az azonosítót, például:

int age;

Itt az age egy egész adattípus változó, amely felhasználható egész értékek tárolására.

Lebegőpontos adattípus

Az egész számokhoz hasonlóan a 'C' programban lebegőpontos adattípusokat is felhasználhatunk. A „lebegő” kulcsszó a lebegőpontos adattípus képviseletére szolgál. Tarthat lebegőpontos értéket, ami azt jelenti, hogy egy számnak van egy tört és egy tizedes része. A lebegőpontos érték egy valós szám, amely tizedespontot tartalmaz. Az egész adattípus nem tárolja a tizedes részt, ezért lebegőkkel tárolhatjuk az érték tizedes részét.

Általában az úszó legfeljebb 6 pontosságot képes megtartani. Ha az úszó nem elegendő, akkor más adattípusokat is felhasználhatunk, amelyek nagy lebegőpontos értékeket képesek tárolni. A kettős és a hosszú kettős adattípust a valós számok 14, illetve 80 bites pontossággal történő tárolására használják.

Lebegőpontos szám használata közben az úszó / dupla / hosszú dupla kulcsszót kell elhelyezni az azonosító előtt. Az érvényes példák:

float division;double BankBalance;

Karakter adattípus

A karaktersorozat adattípusai egyetlen karakter értékének egyetlen idézőjelbe zárt tárolására szolgálnak.

A karakteres adattípus akár 1 bájt memóriaterületet is igénybe vehet.

Példa,

Char letter;

Érvénytelen adattípus

Az érvénytelen adattípus nem tartalmaz vagy ad vissza értéket. Leginkább a 'C' függvények meghatározására használják.

Példa,

void displayData()

Egy változó típusdeklarációja

int main() {int x, y;float salary = 13.48;char letter = 'K';x = 25;y = 34;int z = x+y;printf("%d \n", z);printf("%f \n", salary);printf("%c \n", letter);return 0;}

Kimenet:

5913.480000K

Több, ugyanazon adattípusú változót deklarálhatunk egyetlen sorban, vesszővel elválasztva őket. Ne feledje, hogy a printf kimeneti függvény float (% f), char (% c) és int (% d) formátum-specifikációit használja .

Állandóak

Az konstansok azok a rögzített értékek, amelyek soha nem változnak a program végrehajtása során. Az alábbiakban bemutatjuk a különböző típusú állandókat:

Egész állandók

Az egész szám konstans nem más, mint számokból vagy számokból álló érték. Ezek az értékek soha nem változnak a program végrehajtása során. Az egész állandók lehetnek oktális, decimális és hexadecimális értékűek.

  1. A tizedes állandó 0 és 9 közötti számjegyeket tartalmaz, például
Example, 111, 1234

Fent vannak az érvényes tizedesállandók.

  1. Az oktális konstans 0 és 7 közötti számjegyeket tartalmaz, és az ilyen típusú állandókat mindig 0 előzi meg.
Example, 012, 065

Fent vannak az érvényes tizedesállandók.

  1. A hexadecimális konstans 0–9 közötti számjegyet, valamint AF-karaktereket tartalmaz. A hexadecimális állandókat mindig 0X előzi meg.
Example, 0X2, 0Xbcd

Fent vannak az érvényes hexadecimális állandók.

Az okt és hexadecimális egész konstansokat nagyon ritkán használják a 'C' programozásban.

Karakterállandók

A karakterállandó csak egyetlen karaktert tartalmaz egyetlen idézetbe zárva (''). A karakterállandót is képviselhetjük, ha megadjuk annak ASCII értékét.

Example, 'A', '9'

A fenti példák az érvényes karakterállandókra vonatkoznak.

String állandók

A karakterlánc konstans kettős idézőjelbe ("") beillesztett karakterek sorozatát tartalmazza.

Example, "Hello", "Programming"

Ezek az érvényes karaktersorozatok példái.

Igazi konstansok

Mint az egész konstansok, amelyek mindig tartalmaznak egész számot. A „C” valós konstansokat is tartalmaz, amelyek tizedespontot vagy tört értéket tartalmaznak. A valós állandókat lebegőpontos állandóknak is nevezzük. A valós konstans tizedespontot és tört értéket tartalmaz.

Example, 202.15, 300.00

Ezek az érvényes valós állandók a „C” -ben.

Valódi konstans is írható,

Mantissa e Exponent

Például egy olyan érték deklarálásához, amely nem változik, mint a PI klasszikus körállandó, kétféleképpen deklarálhatjuk ezt az állandót

  1. Az const kulcsszó használatával egy változó deklarációban, amely tárol memóriát
    2. #include int main() {const double PI = 3.14;printf("%f", PI);//PI++; // This will generate an error as constants cannot be changedreturn 0;}
  2. A #define előfeldolgozó irányelv használatával, amely nem használ memóriát a tároláshoz, és anélkül, hogy pontosvesszőt írna az utasítás végére
    3. #include #define PI 3.14int main() {printf("%f", PI);return 0;}

Összegzés

  • Az állandó olyan érték, amely a program végrehajtása során nem változik.
  • A változó egy azonosító, amelyet egy érték tárolására használnak.
  • Négy általánosan használt adattípus létezik, például int, float, char és void.
  • Minden adattípus méretben és tartományban különbözik egymástól.